MILYEN A  ''JÓL NEVELT'' GYEREK ?

 

Mindenki másként neveli és mindenki számára mást jelent a jól nevelt. Te milyen stílust választottál?

 

Mindig tanulságos számomra nagyobb összejöveteleken, játszótereken, buszon vagy az utcán megfigyelni az idegen gyerekek viselkedését. Ilyenkor a szülők szabadjára engedik a gyerekeiket, így megleshetjük őket, hogyan viselkednek a számukra szokatlan helyzetekben és idegen gyerekek társaságában. Ismerős az a gyerek, aki otthon nagyon „jól nevelt”, a születésnapi buliban pedig ő az a csínytevő, aki az étellel dobálózik és élvezettel keni össze az ünneplő ruháját? Vagy ott az a másik, aki észrevétlenül ül a sarokban, kaméleon módjára beleolvad a háttérbe és nem szól senkihez. Látod magad előtt azt, aki éppen egy új kártyajátékot mutat a többieknek, míg egy másik gyerek azért sír, mert nem azt a játékot választották, amit ő akart?Melyikük „jól nevelt” gyerek? Mit jelent egyáltalán a „jól” nevelt kifejezés? Szülőként abban egyet értünk, hogy az a célunk, hogy a gyerekünk saját problémáit önállóan oldja meg, érzelmileg helyesen viszonyuljon a különböző helyzetekhez és a társas életben értékes kapcsolatokat építsen ki. Abban már lehet vita közöttünk, hogy ezt milyen nevelési módszerekkel érhetjük el.

 

 

 

 

 

 

 

 Te hogyan nevelsz?

 

 

 

 A nevelést mint fogalmat úgy lehet a legegyszerűbben körülírni, hogy a gyerek viselkedését ellenőrizzük és a helyes magatartást megerősítjük, míg a helytelent elutasítjuk.A nevelés során tehát a gyerek tetteit következetesen minősítjük úgy, hogy közben személyiségét jó és rossz tulajdonságaival együtt feltétlen szeretettel elfogadjuk.
A tetteket minősítő és a gyerek személyiségéhez viszonyuló szülői magatartás mentén alapvetően három nevelési stílust különböztethetünk meg. Ezeket a hétköznapi életben úgy figyelhetjük meg, hogy a gyereknek mennyi szabályt kell betartania, hogy a családi beszélgetések alkalmával mennyire kapnak helyet az érzelmek, hogy érettségének megfelelően mennyi önkiszolgáló tevékenységet bízunk rá és a szülő mennyire gondoskodik a gyerek igényeiről. Fontos, hogy a helyes arányt megtaláljuk az engedékenység és korlátozás valamint az elfogadás és elutasítás között.

 

 

 

 Milyen a nevelési stílusod?

 

 

 

 A tekintélyelvű

 

 

 

 A tekintélyelvű szülőknél sok szabályhoz kell alkalmazkodnia a gyereknek, kevés alkalmat kap az érzelmeinek a kifejezésére, érettségéhez mérten sok önellátó tevékenységet kell ellátnia, és a szülő a gyerek igényeit kis mértékben elégíti ki. Az ilyen szülő úgy gondolkodik, hogy ő tudja, mi a jó a gyereknek, és azért nagyok az elvárásai vele szemben, hogy felnőttként talpraesettebb legyen. Ennek a katonás „rideg tartásnak” az a veszélye, hogy a gyerek sokszor nem érti, miért kell engedelmeskednie a szabályoknak, mert nem kapott rá magyarázatot.Elhanyagoltnak érzi magát, hiszen fizikai és érzelmi szükségleteiben hiányt szenved. Az ilyen gyerek vagy nagyon szorongóvá válik, vagy agresszíven viselkedik. Az alacsony önértékelés miatt sajnos nem tud megfelelni a magas szülői elvárásoknak.

 

 

 

 Az engedékeny

 

 

 

Az engedékeny szülők ezzel szemben annyira gyerekközpontúak, hogy nem követelnek sem rendet, sem egyéni felelősséget a gyerektől, akinek nem kell alkalmazkodnia a család napirendjéhez. Az ilyen szülők maguk is bizonytalonok, ezért kerülik a konfliktusokat és a büntetéseket. Ezzel szemben sokat dicsérnek, a gyerek kívánságait szinte azonnal teljesítik.Az így felnövő „elkényeztetett” gyereknek a családban jogai vannak és nem kötelességei. A társas életben viszont, amikor megszűnik a védő burok körülötte, éretlenül és bizonytalanul viselkedik. Nehezen, sőt agresszíven viseli az elutasítást, ha nem kapja meg azonnal, amit akar. 

 

 

 

 A tiszteletre építő

 

 

 

 A szülő tiszteletére építő nevelési stílus jelenti az arany középutat. Ez a család gyerekközpontú, de a gyereknek, szülőnek egyaránt vannak jogai és kötelességei. A gyereknek be kell tartania a szabályokat, de alkalmat kaphat alkura. A szülők szigorúak, de minden esetben érvelnek, amikor kijelölik a határokat. z a gyerek akkor is betartja a szabályokat, ha nincs jelen a kontrollt jelentő szülő. Később sikeresen néz szembe az élet kihívásaival, és érdekérvényesítően reagál, ha elutasítást kap. Társas életben képes lesz kapcsolatokat teremteni, és másokat tiszteletben tartani. 

 

 

 

 Amire odafigyelhetünk:

 

 

 

 

 

 

 

• A gyerek valódi igényeire reagáljunk. Ne hagyjuk, hogy a gyerek manipuláljon bennünket, hogy tudattalanul mi függjünk a gyerektől.
• Bátran jelöljük ki a határokat! Ne legyen lelkiismeret-furdalásunk, és ne féljünk attól, hogy elvesztjük a gyerek szeretetét.
• Állítsuk kihívások elé a gyereket, de azok ne legyenek teljesíthetetlenek számára. A gyerek önértékelésének erősítése legyen a célunk, hogy a sikerek újabbak elérésére sarkallják őket.
• A család napirendjében legyenek olyan alkalmak, amelyek beszélgetésekre adnak alkalmat. Általában a közös étkezésekkor van együtt a család. Használjuk ki ezt az időt az egymás meghallgatására!Szülőként természetesen úgy lehetünk hitelesek, ha a mi viselkedésünk is olyan, mint amilyet elvárunk a gyerektől. Azt is fontos megjegyezni, hogy a nevelés nem egyirányú folyamat, hiszen a gyerek viselkedése visszahat a szülőkére. Nincs egyforma gyerek és nincs egyforma szülő sem. Ezért nem jó, ha összehasonlítjuk magunkat másokkal, és a szorongásaink határozzák meg a tetteinket.

 

Szülőként természetesen úgy lehetünk hitelesek, ha a mi viselkedésünk is olyan, mint amilyet elvárunk a gyerektől. Azt is fontos megjegyezni, hogy a nevelés nem egyirányú folyamat, hiszen a gyerek viselkedése visszahat a szülőkére. Nincs egyforma gyerek és nincs egyforma szülő sem. Ezért nem jó, ha összehasonlítjuk magunkat másokkal, és a szorongásaink határozzák meg a tetteinket.A gyereknevelés nem könnyű feladat. Sokszor önmagunkat kell legyőznünk ahhoz, hogy minden jól sikerüljön. Íme, tíz mondat, ami indulatból talán kicsúszik a szádon, de jobb, ha kerülöd mindet, mert nagyon sokat árthatsz v

 

A GYEREKEK BIZTOSÁGÁHOZ TUDNI KELL!!!

 Biztonság a lakásban - Vakdugó a konnektorba
2011-02-10 15:44:57
A konnektor nem játék, és ezt a család legifjabb tagjának is meg kell értenie. Semmiképp sem szeretnénk, hogy megtapasztalja az elektromos áram káros hatásait. Vannak dolgok, amiket nem szabad (pl. eltépni a könyvet, széttrancsírozni az ebédet, stb.), és vannak olyanok, amelyeket egyenesen tilos (pl. a konnektorba nyúlni). Különbséget is kell tennünk a figyelmeztetések között. Használjuk nyugodtan ilyen esetekben a "Tilos ahhoz nyúlni!" kifejezést, és a hangsúllyal, hangerővel is figyelmeztessünk. Az sem baj, ha kicsit megijed a csöppség. Inkább 3-4 alkalommal ijedjen meg, mintsem egyszer mi ijedjünk meg, amikor olyat csinál, amit nem lenne szabad.
Balesetet okozhat, ha a gyermek valamilyen tárgyat dug a konnektor lukába, esetleg belefér a pici ujjacskája is, de arra is figyelnünk kell, hogy a földön lévő hosszabbítóba esetleg a nyála nehogy belecsorogjon. (Kúszó-mászó gyermeknél ez nem ritka, ugyanis ebben az időszakban kezdődik meg a fogzás is, ami nagymértékű nyálcsorgással jár.)
A balesetek elkerülése érdekében a lakásban, házban lévő összes konnektorba helyezzünk vakdugót, amely az illetéktelen "behatolók" ellen véd. Többféle létezik:
•Drogériában kapható öntapadós, amelyet használva a villásdugó villájával kell elforgatni egy védőreteszt, hogy az elektromos dolgokat a hálózathoz csatlakoztassuk,
•háztartási boltokban kapható villás dugó, amit kicsit nehézkesebb használni, mert minden alkalommal ki kell vadászni a konnektorból,
•és léteznek már olyan dugaszoló aljzatok, illetve hosszabbítók, amelyek eleve érintésvédelemmel vannak ellátva.
Lakástervezésnél figyelembe vehetjük, hogy kisgyerek is fog élni a lakásban, és aszerint tervezzük a konnektorok helyét. Mi pl. az összes konnektort - kivéve a fürdőszobait - 20 cm távolságra helyeztük a padlótól. Ez ugyan szabványtalan, de a következő gondolatmenetet követve döntöttünk így: Amikor csak fekszik, még nincs baj. Amikor mászik, akkor még folyton figyelek úgyis - és ez az időszak úgyis csak maximum 5-6 hónap. Amikor totyogni kezd, az a beszélyes időszak, és akkor a szabványos magasság pont kézre esik neki. Ha az alá teszem, hogy hajolnia kelljen, az úgysem lesz kényelmes számára, hamar megunja majd. És így is lett. A második gyermeknél is bejött ez a gondolatmenet.

Ha már tudsz kommunikálni a kíváncsiskodó totyogóval, és még mindig érdekli a dugasz, akkor szépen mondd el neki, hogy az áram megráz, meleg, forró, fáj! Ha ezt még nem érti, akkor mondd csak, hogy tilos, vagy mondj valami elrettentőt. Emlékszem, kiskoromban nekem mindig azt mondták, hogy "zsizsa". Lövésem sincs, hogy mit jelenthet, de az biztos, hogy nem jót. A barátnőméket pl. erkélyre kimenetel ellen ezzel rémisztgették: "Vigyázz, mert jön a mínusz!" - ennek legalább van az értelme.

 

 Biztonság a lakásban - Zárt konyha
2011-02-01 15:05:32
A lakáson belüli gyerekbalesetek nagy része a konyhában történik. Itt ugyanis rengeteg veszélyes helyzet, veszélyes tárgy adódik. Kifröccsen a forró olaj, a forró víz kiborul, az üveg edény széttörik, az éles kés elöl marad... stb. Hogy ezeket a baleseteket megelőzzük, célszerű a konyhát zárhatóvá tenni.


A normál ajtó nem a legjobb megoldás, mert a kicsi, ha kívül van, az anyuka pedig belül, akkor az a legkevésbé sem tud figyelni a csemetéjére. A félig nyitott, azaz alul zárt, felül pedig nyitott ajtó (mint a lovaknál, csak emberekre szabva) jó megoldás lehet, de akkor meg a csemete nem látja az anyukáját, ha az éppen főzőcskézik, így biztosan hamar kitör sírás. Ezért a legszuperebb, ha egy rácsot helyezünk el az ajtóban. Legjobb, ha közvetlenül a küszöb fölé tesszük, nem pedig magasabbra, mert tuti, hogy a gyerek azon fog ácsingózni minden nap, így jobb, ha nincs meg a leszakadás veszélye.
A rács pedig, akár házilag készül, akár készen vásárolt, legyen ilyen:
•Érjen végig a két ajtófélfa között.
•Ne mozogjon, álljon biztonságosan, stabilan. A két oldalon a rögzítést meg lehet oldani csavarokkal, vagy csúszásmentes gumikorongokkal. A rács végei legyenek jól rögzítve, ha a csöppség nekidől, rátámaszkodik, rááll, akkor ne lazulhasson ki, ne boruljon el vele együtt.
•Legyen elég magas, hogy azt a gyermek ne mászhassa át, de ne legyen annyira magas, hogy a szülők ne tudják átlépni, ugyanis néha, ha tele a kezed, akkor nincs mivel kinyitni a rácsot.
•Legyen rajta ajtó, nyitható legyen, hogy ne kelljen folyton le- és fölszerelni.
•Az ajtó legyen zárható úgy, hogy azt a csemete ne tudja kinyitni. Gyerekbiztos zár legyen rajta.
•Az ajtó rácsai elég közel legyenek egymáshoz, hogy azok között bebújni ne lehessen, és a feje se férjen közé, ne szorulhasson be.
•Könnyű legyen tisztán tartani, és a nedves le-, felmosás ne tegye tönkre.
•A bevonata, lakkozása, festése biztonságos legyen, ne jöjjön le könnyen, egészségre ne legyen káros. Biztos lehetsz benne, hogy az első fogacskáit azon fogja élesíteni.

 

 Biztonság a lakásban - Nyitható ablakok
2011-11-16 15:18:25
Akik emeleten laknak, azok biztosan átérezték már a félelmet, hogy mi van akkor, ha a kicsi kinézni szeretne, de egyedül... Szörnyű belegondolni is, hogy mi történhet egy rossz mozdulat alkalmával, és amióta gyerekeim vannak, még inkább rettegek a lakás nyílászáróitól. Az egész problémát az okozza, hogy pl. az ablakoknak nyithatónak kell lenniük, hogy friss levegőt engedjünk be néha, de mégsem szabad kiférnie rajta egy emberkének, illetve könnyen nyitható kell, hogy legyen, de mégse tudja egy gyerek kinyitni kénye-kedve szerint.
Első pillantásra jó megoldás lehet a nyíló-bukó, mostanság egyre elterjedtebb műanyag nyílászáró, ami egyrészt jól zár, másrészt résnyire (bukóra) nyitható akármikor. Viszont ez sem tökéletes megoldás, hiszen a cseperedő gyermek legkésőbb 3 éves korára már van olyan leleményes, hogy ha nem is éri fel a kilincset, akkor hipi-hopi kicsi sámlit kerít, és arra állva már elég magas a kieszelt művelethez.
A balesetek elkerülése érdekében ezekre az ablakokra is pluszban érdemes olyan szerkezetet szerelni, amely megakadályozza az ablak szülői felügyelet nélküli nagyra nyitását. A hátránya ezeknek az ablakoknak, hogy a biztonsági zárakat csak ragasztani lehet rájuk, a fúrással, csavarozással ugyanis a dupla ablakok közötti légmentes teret megszüntetjük, ezzel tönkre tesszük a szigetelését.
A hagyományos ablakokhoz azonban sokféle megoldás létezik. A legegyszerűbb a háztartási boltokban kapható biztonsági lánc fölszerelése, de a nagyobb lakberendezési boltokban modernebb (bár, nem biztos, hogy jobb megoldású) nyitásgátlókat is be lehet szerezni.
A lánc fölszerelésénél érdemes a következőkre figyelni:

•Az ablakhoz úgy rögzítsük, hogy azt egy erősebb szél se tudja lerántani. Használjunk facsavarokat, és mind a 8 furatot csavarozzuk.
•Olyan magasra rakjuk, hogy a felnőttek könnyedén elérjék, de egy kisgyermeknek székre állva is nehézséget okozzon a kiakasztása.
•A földszinten lakóknak fontos szempont lehet, hogy a lánca olyan hosszú legyen, hogy kívülről benyúlva ne lehessen kiakasztani.
•Ne akadályozzon, ha mégis szeretnéd kitárni az ablakot. A láncos megoldás esetében ez nem gond, de vannak olyan szerkezetek, amiket kifejezetten nehéz "kiakasztani".
Azonban ha valóban szükséges lenne az ablak kitárása, akkor fokozottan ügyeljünk arra, hogy a gyermekünk felügyelet nélkül ne közelíthesse meg az ablakot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: GYEREKEKRÖL-- VEGYES
ERIKA; SAJÁT-IRÁSAIM - © 2008 - 2024 - sajat-irasaim.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat