FOLYTATÁS:   elképzelni sem tudtam,igazából mesének véltem.A számitógép az én életemet is nagyban megkönyiti,csökkenti a magányomat ,de nem vagyok függő tőle .Biztos vagyok benne,hogy Isten adta nekem ezt az irásra való hajlamot és én csak erre és gyerekeimre használom a laptopomat amit Róbert fiam vett nekem mikor nála voltam FL.Orlandóba.

3,FIAIM;

 GYERMEKEIM;1.RÓBERT-2.TAMÁS-3.KRISZTIÁN

1,RÓBERT;-Szigetvár 1968-.Hatalmas tél volt,olyan mennyiségű hóval,hogy mikor a kis –trabanttal-mentünk hazafelé, pár métereket tudtunk megtenni,majd minden megállásnál havat kellett lapátolni a kocsi elött apósomnak. Majd egy úttisztitóval találkozva útközben, aki Nagydobszáig előtünk tisztitva az utat kisért a faluig minket.Robika ebből mitsem észlelt ,mert egy nagyméretű pléddel körbe volt tekerve úgy,hogy csak a kis arca látszott ki,de valamért majdnem végig üvöltötte az utat.Ahogy haza értünk kicsomagoltam,és el is aludt.Ő egy kis súllyal -2800.gr-mal 48.cm-vel született formás kis baba volt.Én egy nagyon büszke terhes voltam mindig mikor mentünk az utcán még ki is domboritottam pocakomat ,hogy lássák.Amilyen boldog voltam olyan nagy volt a félelem is bennem a szüléstől.A Szigetvári szülészetet az év kezdetével adták át igy  Robika a 3.-dik vagy 4.-dik ként születendő baba volt a szülőszobán.Szombat este tiz órától másnap délelött féltizkor született meg.Igy egy vasárnapi babám lett.Kirivóan ‘kese’ nagyon szőke volt.Minden időmet vele tudtam tölteni mert otthon voltam ,nagyon gyorsan fejlődő jó gyerek volt.Egy nagyon aranyos esemény jutott eszembe.Egy allkalommal az udvaron felálitott fa járókába tettem,ahol nyugodtan aludt.Én elszaladtam a közeli boltba,de mire kerültem-fordultam egy hirtelen a semmiből jött zápor lett.Én olyan nagyon megijedtem,hogy mindent a boltba hagyva haza rohantam.Pár ház vállasztott el a bolttól,de mire haza értem én is csurom viz voltam.A járókába a 4-hónapos Robika  nagy levegőket véve valami olyasmi hang jött ki a száján

 

Ha-lala, ha-lala és valami mosolygós nevetéssel párosuló csodálkozás látszott az arcán.Végül is nagyon élvezte ahogy a viz érte az arcát és a kis száját.Kész kabaré lehetet minket látni csurom vizesen és egyikünk jobban nevetett mint a másik,közbe örülve ,hogy semi baj nem történt. Nagyon jó étválgyal rendelkezet,egyedül a tejbegriszt nem tudta megenni,sem meginni,röktön ki is jött belőle.Még a mai napig sem tudtam meg mi lehetett az oka.Sokszor a fejemhez kaptam hogy ő volt a kedvencem,én akkor ugyéreztem nagy boldogságomba  mivel első gyerek talán ezért lehetett ,hogy később is előtérbe kerültt bizonyos dolgokba,de szeretni mindegyiket szerettem mégha néha tetteimbe némi külöbségek is voltak.Nyugis gyerek volt

 

az éjszakákat végig aludta.Sokszor mondták a szomszédok,nincs is gyerek nálunk a házba.Szóval feltűnően jó gyerek volt.Korán vissza mentem dolgozni,de jól viselte a bölcsit és az ovit is.Egy emlék az ovis korról.

 

Egy alkalommal mikor mentem érte harapás nyomok voltak a lábán,az ovónéni nagy elnézés kérés közepette elmondta,

 

Robi elaludt és az egyik társa játszani akart vele,ugy látszik csak a drasztikus módszerre ébredt fel,felkiabáltt,igy szereztünk róla tudomást.Mondta az ovonéni.Kb;másfél éves lehetett mikor vissza költöztünk Pécsre.Itt nem volt

 

kihez költözni,hiába volt itt  rokonságom.Tehát adott helyzetnek  az albérlet látszott.Urán város melleti-Kovácstelep- ahol családi házak voltak.Egy ilyen házba

 

Hátul az udvarba,egy szobába költöztünk.Itt történt,hogy az igen nyugis gyereknél is eljött a ‘’Dacos,hisztis’’időszak,aszthiszem három éves volt.A történet,ebben az időben voltt divat az olyan gyerek bunda amit mind két oldalán lehetett viselni.Az ővé fehér és kék szinű kis műszörme bunda voltt.Első allkalommal boldogan adtam rá.Hideg voltt,de sáros és lucskos út voltt a hó olvadás után.Tehát szépen felötöztetve,de valamiért nem akarta a kabátot,hogy begomboljam ezért a lábaival toporzékolni kezdett,és beleugrott az előte lévő sáros tócsába,és elesett.A bunda kiita a vizet és jó sáros lett.Igy az első ut és a kabát felszentelése az én segreverésemmel véget is ért.A végén nem csak Robi voltt hisztis,hanem én is.Igy a séta elmaradt. Majd Kati mamáék is beköltöztek pécsre,hogy Joco fia melett lehesenek és nekünk segiteni tudjanak.Robi mikor ovis volt,öcsém a haza hozatalába sokat segitett,mert az én munkám  nem mindig tette lehetővé.Apja pedig nem igazán vállalt szerepet ebbe a tevékenységbe.Egy allkalommal mikor szánkóval vittem őket az oviba- akkor már a tesójával- együtt.Mielött átértünk volna Uránba,történt a következő;Ahogy a hó a járda mellett felvoltt tornyositva a tisztitás végett,én a járdán  emelett húzva a szánkót,de az úton velünk szembe ,szorosan a kupac melett jött a lovas kocsi,tele fával.Én annyira megijedtem,vagyis nagyon félve a lovaktól,félre rántottam a két gyerekkel együtt a szánkót hogy   gyorsan áthuzom őket a túlsó oldalra,de ez csak elképzelés maradt,mivel a hókupac már megvolt jegesedve,ezért simán leburitottam a gyerekeket a szánkóról,majd a lovaskocsi vezetője segitségével helyre álltt a baleset,de hozzá tette;nem is godolta,hogy valaki ennyire fél a lovaktól.Ellemben gyerekeim nevetve élvezték a hókupacra esést ahogy az melapult, a szánkó és a gyerekek súlya alatt.

 

Tehát  nagydobszáról vissza költözve,az albérletben való lakást, anyosomék segitették mihamarabb megszüntetni.Ők

 

Pécs-nagydeidolba vettek lakást,majd kisidő múlva nekünk is vásároltak a közelbe egy családi házat.Ugyhogy ők voltak azok akik mindent megtettek,és megadtak nekünk.

 

Nem messze volt  -egy buszmegálló-távolságra az ottani ovi ahova jártak a gyerekek.

 

Robinak Dándolhoz füződik a legviccesebb emléke,ahogy  kérdésemre válaszoltt,hogy’’Szabó papa’’

 

mindig azt kérte tőle;-Gyere ide ,és húzd meg az ujjam,én

 

odasiettem és ahogy meghúztam a papa újját egy hagyott ‘’pukizott’’.Sajnos elég sokszor meg is tettem,mert mindig olyan jókat nevetett utána.A másik jó kis élménye abban nyilvánultt meg ami megmaradt benne,mikor elköltöztünk a Kállai-Éva térre,és,hogy ott a nagy 10-emeletes házba sok barátja lett.Az iskolába is odajárt ami a téren épültt;mint sport-tagozatos általános iskola.Robi egy teljesen magának való, jótanuló gyerek,aki sosem volt egy laza tipusú fiú.Aki az olvasást részesitette előnybe ,mindenfajta gyerekcsinnyel szemben.Sokszor már ‘’noszogatni’’ kellett,hogy néha mozduljon már ki.Ez egész kiskorától jellemző volt rá,sőt öccse megszületése után is.Aki pont ellentéte a bátyának.It nem csak a megengedett,megszokott gyerekcsinnyekről beszélek.Bár az ellentétek vonzák egymást ,de a megfelelő szint megtarása mint gyerekek nem mindig jött össze.A ketőjük közti összeveszések napi szintüek voltak.Bár ennek kiéleződése abból is következhetett,hogy öccse koraszülött,nagyobb odafigyelést és törödést kivánt.Ezért sokszor rá szóltunk

 

Róbertra-nemszabad,necsináld,vigyázz rá,ő még picike stb.-ami neki nemigazán tetszett.Evvel kapcsolatosan egy agressziv csintevése jutott eszembe.Ott voltak a gyerekek a Kati-mamánál,és mikor mentem értük a mama teljesen kiakadva közölte,hogy képzeljem el mi történt!Hát történt az,hogy Tamás állandóan bosszantotta valamivel,Robit,rángatta,csipkedte,rugdosta a lábát stb,de erre Robi besokaltt,hogy neki mindent szabad és ököllel együtésre kiütötte.Utána megijett,és futva a mamához, a

 

Mondta;-Mama a Tomi meghaltt,-és nagy zokogásba kezdett.hogy most mi lessz.Szegény mama sem tudta hirtelen melyiket is vigasztalja.Ez elég sokáig terjengett

 

hirként a környéken,sőt Robiról elterjedt,hogy bistos jó boxóló lessz.Vagyis nemigazán csipték egymást,de azért a szeretett ott voltt kettőjük között,mert bajban mindig védték egymást,egyik falazott a másiknak.De a rafináltság inkább

 

Tomiénak mondható. Sajnos Robi életébe történt ami őt igazán tiz éves ellenére nagyon megviselte,hogy a harmadik gyerekem három nap után meghaltt.Ez számára felfoghatatlan volt,csak azt kérdezgette,hogy miért ?Mai napig is szomorú eseményként emlékszik rá.Amit én hozzátennék,mikor megszületett első fia kinek neve Christián ,és a meghaltt fiamé szintén Krisztián.Én rácsodálkozva megkérdeztem,véletlen vagy szándékos volt-e a választás.Robi nem szóltt semmit,de szerintem nincsenek véletlenek.

 

Robit tinédzser kora is nagyon nehezen rázta fel az ő maga világából való kilépésre.Olyannyira magának való volt,hogy még a lányokért sem futkosott,ha jött volt,ha nem,nem.Több esetbe reggel mikor mindegyikünk készülődött,csengettek és Robit keresték a ‘’lányok’’.Voltt közülük egy, –ha jól emlékszem- Ági nevű kislány,aki eljött érte oda űltt az ágya szélére és ő keltette és kisérte a suliba.Pedig ennek forditva kellett volna lennie.

 

 

 

 

 

Álltalános iskoláit befejezve a Pécsi 508-as Ipari suliba vették fel,nyersbőr kikészitőnek Timár-nak.Bár igazából nem ez akart lenni.Mint szülő,anya,nagy hibát követtem el.Nem tettem semmit annak érdekében,hogy mint jó tanulót ráirányitsam a továbbtanulás útjára,holott sokat emlegette,hogy állatorvosi hivatás nagyon vonza. Ennek anyagi fedezete annó megvoltt,de apja ehez való hozzáállása sem volt egyértelmű.Sőt nagy érdeklődést mutatott a következő zenei stilus iránt,de mint rajongó.Az Omega.V-motorok-Hobó.Olvasni nagyon szeretett,ennek következménye,hogy érdekelte a történelem is.Nem voltt egy kirándulós, mászkálós,bulizós,csajozós tipus.Nálunk mint szülőknél, abba az időbe mindenfelé eluszott a pénz csak oda nem,hogy tartalékott ezközöltünk volna.Ennek ellenére Robika szuper eredménnyel megszerezte a Timár szakmát,ha minden igaz meg is van neki az a Dunántúli-napló ujság amibe fényképével együtt riport készültt.Én

 

Mindig is nagyon büszke voltam,és vagyok rá a mai napig.Amit legjobban hiányolok benne régen is és most is a mosolyt a vidámságot,igazi jókedvet,mert már a végzete felé rohanó világban élünk,és nagy szükségünk van az elöbb emlitett erőt gyűjtő forrásokra.A tudatosság nagyon jó erény,de egy öszinte magamba tekintés, akkor észre fogod venni,hogy minden magadkörül és terveid körül forognak, de megérie mindez?Már az is a csodálatos családcenrikusságod igazolja,hogy beválaltál 43-év külömbséggel egy bébit,apaságot.Amiért minden elismerésem,-tudom,hogy vannak kirivóbb esetek is sőt azt is,hogy mamár kitolódtak életkorunk számai és evvel egyenes arányba a házasságkötések ideje,gyerekvállalás ideje is.

 

-de nem mehet rá teljesen a ti életetek sem.

 

.Gondolj bele mennyivel nyugodtabb,felszabadultabb vidámabb egy 25-30-éves szülő.Mert életünk is szük kereteken belül zajlik,és,hogy ezt jól tudjuk kihasználni az egézség és a jókedv a legfontosabb feltétele.Mert vannak az életbe egyszerübb emberek is és boldogok.Ezt én is csak helyeselni tudom mert ,elégedett vagyok pedig egyik napról a másikra élek mégis tudok spontán nevetni, viccelni,szeretni, olyan ebereket is,akik engem nemigen de mégis boldog vagyok,mert az Úr vezet engem az utamon.

 

Nem vagyok negativ,depressziós attól,hogy a szomszédom esetleg gazdagabb, szebb a lakása, kocsija van stb,és minde mellett nem látszik rajta a boldogságnak a legkisebb jele sem.Sok statisztikát hallottam pld.arról,hogy a világ 10-leggazdagabb emberből közel 8 teljes  vagyontalanná válik.

 

A második amit fiam másokért megtett-ami tisztességes dolg-,de saját magát húzta hátra.Saját magára nem szánt elég időt olyan téren,hogy szakmai egzisztenciát biztositott volna magának,inkább másokat tanitattot,helyet biztositott,ápolgatott irányitot.és nem utolsó sorba közel 15-éve kemény gyerektartást fizet.Közbe másik házasság,gyerek,plussz engem minden évbe támogatott.Kétszer utiköltséggel teljes ellátással,ottani eltartást biztositott nekem mint anyának.Tehát ellehet képzelni,hogy mindezt egyenes irányba tartani micsoda odafigyelést igényel.Saját magára van a legkevesebb ideje.Emelett az otthoni pénzügyeket is fiam intézi.

 

De itt jön az én közbenjáró imám fiamért,és tudom,hogy mindezekért a nemes tetteiért csakis Isten fog elismerést biztositani.Mert mit mond Isten?...Aki add annak,adatik…!

 

                                                     ...Aki keres az talál... !

 

                                       ...Aki zörget annak ajtó nyittatik...!

 

 Tehát elmondható róla,hogy a család összes gondját a válára vette.Pedig neki is szüksége lenne a''néhai'' egyedüllétre ami egy igazi semmittevásről,szólna mikor azt tehetné ami kikapcsolja, és erőt gyűjtene a további teendőire.Nade térjünk vissza a sulija befejezéséhez,amiután nemsokkal kezdődhetett ,hogy határon kivűl kezdett tekingetni,amiről mi  mitsem sejtettünk.Az hogy családi életünk mennyire befolyásolhatta,még most sem igazán derült ki,mert sem annó,sem most nem beszélt róla,és kérdésemkor is kikerülte a témát,soha nem akart róla beszélni vagy némi magyarázatot adni.Mert az,hogy Magyarország gazdasági helyzete milyen,vagy a kiváncsiság rávegyen egy 18-19-éves fiatalembert arra,hogy elhaggya országát ,szüleit,testvérét,rokonait,barátait,számomra ez kevés indoknak tünik.Hogy kit mennyire szeretet vagy nem,és ki hiányzik vagy nem ezt is csak töle tudhatnám meg,de sajnos soha nem ült le velem egy igazi multbéli beszélgetésre,talán egyszer majd eljön ennek az ideje is az ő részéről is.Adig is csak feltételezhetek dolgokat ,hogy mit miért tett.És ez volt az a 14-19-évei között lévő idö mikor már sajnos a családba csupa rossz és megengedhetetlen dolgokat tettünk mi szülők.

 

-de erről majd a házassági részben.-

 

Tehát tudomásul kell vennünk,hogy sorsunk nincs örökre hozzá láncolva,azokhoz akik elhagynak bennünket.Mert időről időre mindannyian tapasztaljuk,hogy valaki kilép az életünkből.És ha Isten is helyesli majd ‘’ megszakit egy helyzetet,vagy kapcsolatot ,akkor nincs olyan ragasztó mely összetudná ragasztani.Ezért  én már túltettem magam,mert elsem tudo képzelni annál roszabbat,mintha az életem végefelé ilyen kérdéseket kellene boncolgatnom;

 

-Mi történt volna akkor ha…? –Vajon mi lett volna akkor ha…? –Minek kellett volna történnie ahelyett,hogy…?Ezért én már többre becsülök egy őszinte beszélgetést,mert már a saját multbéli rosz döntéseimnek belátása sem vátoztathatja meg a múltunkat,de a jővőnket,helyzetünket még rendezhetjük egymással.Ne törödjünk bele a középszerűségbe,soha ne hagyuk az’’igyis jó’’nekünk megfeleljen! Persze sok olyan dolog van amit rosszul tettem, mostmár teljesen máskép gondolkodok de ez mitsem változtat a lényegen.

 

Azért mert valaki elutasitott vagy kilépett az életemből,és fájdalmakat ,sérelmeket okozott,

 

még nem jelenti azt,hogy visszavonúlót kell fújnom és bele kell törödnöm a sorsomba.Vedd ezt egy új kezdetnek.Tehát itt voltt az ideje új álmainak megvalósitásának első lépései.

 

1987.01.20.Indultt egy egyéni háromnapos túrista útra Ausztriába,hogy az akkor ''menő'' hifi-tornyot vegyen magának.Ez az a következő tél ami kirivóan hideg és nagy havazású voltt.

 

Az indulásra adott idő pont ilyen voltt.Kértem Robit én és apja is,-ne menjen ilyen időbe mert még előfordulhat,hogy vissza kell jönnie.Minden TV.csatorna a nagy havazással voltt elfoglalva,gondoltuk ezt az utat később is megtehetné.De ő és barátja Tibor hajthatatlanok voltak és elmentek.Mivel időre nem érkezett vissza,még nem is idegeskedtünk,hanem arra gondoltunk ,hogy az idő végett nem indultak járatok.De mikor már elteltt 2-3 hét és Robi sehol,én szószerint pánikba estem,és mindenféle agyament gondolatok fordultak meg a fejembe és katasztrófális filmként játszótak le bennem.Mikor már a munkahelyéről jöttek hozzánk érdeklődni kiléte felöl,sőt tőlük megtudni,hogy értesitették a rendőrséget,elindultt a lavina.De nem csak a rendőrök jöttek mentek,hanem többfajta hivatali,honvédségi vissza éléssel,''DISZIDENSNEK''nyilvánitották.Valami olyasmi szöveggel.-Jogtalanul,engedély nélkül tarozkodik  külföldön és hagyta el az országot.

 

Mindezek következménye minimum 5-évig nem jöhet haza.Sőt barátjának szülei ,rokonok sokszor jöttek érdeklődni.De szembe kellett avval is nézni,hogy a vádaskodó kritizáló külömböző emberek,megengedhetetlen stilusba zuditották ránk nemtetszésüket a nevelésünkkel kapcsolatba,hogy hogy neveltük és tanitottuk. Biztos meg akart tőlünk szabadulni. 

 

 Majd kb egy hónap múlva  kaptuk az értesitést fiamtól,hogy mindez tudatossan,kiszámitva megtervezve történt és hogy ''NEM FOG HAZAJÖNNI !''Ennek rövid magyarázata az voltt-...ha megmondta volna nekem,biztos nem engedtem volna el semmi kép...-amit mostmár tudok igy lett vola.Ez a három szó voltt életem legszörnyübb szembesülése egy ténnyel,ami ellen semmit nem tehettem.Akkor egy világ omlott össze bennem,mint később a renszerrünkben is.Még a legnagyobb ellenségemnek sem kivánom ezt a rámzuduló helyzetet.És itt elkezdödött a család és a

 

sújos események sorozata-viták-betegségek-halálesetek stb-erről is a házassági részben bővebben.Amikor megtudtam,hogy fiam ezt teljes komolysággal godolta,mert letelepedet az

 

Ausztriai ''TRAISKIRCHEN''-i menekültt táborba,akkor szembesültem avval,hogy az ember lényege nem kivűl van,belüről jön ami tükrözi a szive állapotát.Mivel ő eldöntötte,hogy akaratába,elképzelésébe,mi a jó és mi a rossz,az már egy nagy teljesitmény saját maga felé.Attól független,hogy az akkori jövő elképzelése bejön vagy sem számára.Nehéz másfél évet töltött itt el,ahol egy gumi üzemben

 

dolgozott ,ahol komoly nehéz fizikai munkát végzett,még várakozott az engedélyre.Mostani  vissza emlékezésem,hogy milyen nagy elszántság és  akarat ereje voltt,hogy megvalósitsa álmát.Mert igenis ''mert nagyot álmodni''.amig a táborba voltt édesanyám a férjemmel meglátogatták,majd egy kisidő múlva

 

én is kimentem hozzá.Akkor már tudtam,hogy barátját édesannyja haza hozta látogatása allkalmával.Ennek ellenére én úgy mentem ki,hogy nem erőltetem,nem csinálok belőle  lelkiismeretfurdalást neki.Én úgy döntöttem,ő döntsön arról hogy mit mikor tesz.Én nem akartam,hogy a kedvünkre döntsön erőltetve mert,ha nem sikerül az élete ha haza hoznánk...,örökké mi lennék a rosszak akik meggátoltuk az elképzeléseiben.Az igaz,mikor felszálltam a vonatra,csak egyszer néztem vissza ,mikor azt mondtam,-ha bármikor meggondolnád magad,vagy nem jön be elképzelésed,gyere haza nálam az ajtó mindig nyitva áll.-Ekkor voltam 40-éves,és az úgymond kedvenc gyerekem életében enyit szerepelhettem,csak ez az ami végig játszódott bennem,tudatositva magamban,hogy minimum öt évig semmikép nem láthatom.Neki talán fogalma sem voltt  arról,hogy ez a szüleibe mit válthat ki.Az eredeti elképzelt uti célja  Ausztrália volt,de mivel ott 21-év től volt a nagykoruság ,igy dönthetett  vagy USA vagy marad egyenlőre.Igazából a táborról többet nem tudok,csak amit maga elmondott,de evvel sem volt bőbeszédű.Igy tehát valamilyen szervezet révén akik támogadták kijutott -1988.jul.20.- Vashingtonba,úgy,hogy a repülőjegyet már ottani munkájának béréből részletekbe fizethette vissza.Nekem igy jutott a tudomásomra.Igy elkezdődött,hogy csak vártunk-vártunk némi értesitésre ,levélre,telefonra,de mindenből nagyon kevés volt.Borzasztóan hiányzott,de végül is 1993-ba végre láthattam megölelhettem mert hat év után haza jött látogatóba elöször.

 

 Pedig az én véleményem szerint,talán nem avval szembesültt amire számitott velünk kapcsolatba.Mert már külön éltünk,áttestünk egy ország redszerváltozásán,és a családi életünk  is romokba hevert.Amire konkrétan vissza emlékezek a haza utazásának megtudtával,kissé megijedtem,-amin ma már nevetek-,hogy naponta a redszeresen nálam tartott fényképét töbször nézegettem,mert attól féltem hogy a reptéren nem fogom megismerni.Ez egy szörnyű érzés volt,mindamelett,hogy mindeki moslyogva vigasztalt.Ekkor én a nagymamám halálával és az ő szomszédja segiségével az önkormányzati lakására a jogviszony folytatását megkapva hivatalosan oda költözhettem. Azért a szomszédja segitségével . mivel anyám elöttem bejelentette öcsémet,hogy ő kapja meg a lakást,de ez nem jött be ,mert nekik voltt nem egy lakásuk.Az édesapja pedig Jócó a közös lakásunkba laktak.Igy sajnos nálam abba az egy szobába nem tudott lenni igy más megoldást kellett találni.Már itt sem volt sem jobb sem rosszabb helyzetem,amiért magamat okolhatom elsősorba.Mert mindenki úgy távolodott el tőlem mintha ''fertőző beteg'' lennék és igy magányomba könnyebben keveredtem a korpák közé,ahol ohatatlan felfaltak a ''disznók''.Vagyis rossz társaságomba kezdet elfajulni a dolgok.De maradjuk egyenlőre

 

Robi fiamnál.Lehet,hogy a múltban sok negativ dolog történt a családunkban,és igy az egyik generáció a másikra örökitette át a rosszat.Ezt a rossz vonalat Robi igyekezet ''megtörni''pld a helytelen gondolkodási módott,pénztelenséget,gyenge önértékelést stb,mert ezek mind az átok körébe tartoznak.A tanulság ebből pedig az,hogy ami mögöttünk van,közelsem olyan fontos,mint ami a jővőben vár ránk.Egy egyszerű példával illusztrálva,csak gondolj bele,minden aútó nagy szélvédővel,és viszonylag kicsiny visszapillató tükörrel van ellátva!Mert ha a múlton tartjuk figyelmünket,könnyen lecsúszhatunk a jövőben kinálkozó nagyszerű lehetőségekről.Tehát első itt létekkor mikor hozám jött nem voltam a lakásba,hanem a szomszédba tartozkodtam bujkálva az akkori élettársam elöl.Mire észrevettük már kifelé tartott a kapun.Én kérésemre Rudi a szomszéd ment utána és közölte vele a helyzetet.Majd anyámnál találkoztunk és jött össze a család egy része.De láttam Robin,hogy bántja a helyzetünk,ami szerintem mély nyomott hagyott benne,de nekem is fontos voltt felismerni a problémát,majd nevén nevezni és világosságra hozni.Annak ellenére,hogy anyámnál jöttünk össze,Robi azt is tudta,hogy a mamája mondhatni semennyire nem foglalkozott sem vele sem öccsével.Mai napig nem ismertem meg tejesen anyámat,hogy milyen lelki világa lehetet felém és gyerekeim felé.Az tudtuk mindnyáan,hogy a János öcsém voltt a kedvence,nevelőapámnak pedig a hugom.Az unokáiért egyáltalán nem rajongott egyikért sem.Nem voltt egy egy túlzottan gyerekszerető.Evvel kapcsolatban egy-két maradandó rossz emlék is eszembe jutott.Mikor még kicsik voltak gyerekeim és jött az a husvét vagy karácsony soha nem hozott még egy tábla csokit sem,egy allkalommal valamelyikük mondta-nekem a mama mikulása miért nem hoz semmit ?-halván a többi gyerekektől,hogy a mamájuktól ezt-vagy azt kaptak.Ez nekem olyan rosszul eset,hogy átmentem anyámhoz,

 

de elötte a boltba vettem kettő doboz csoki bombont,amit oda érve csak letettem az asztalra és annyit mondtam neki.-Anyú légyszives ezt hozd át hozzánk és add oda unokáidnak,mert nem mindegy hogy tőlem vagy tőled kapják.Evvel haza is mentem,és újból magamra haragitottam egy ideig.Azért áthozta nekik,de akkor adott nekik pénzt is.A másik ami eszembe jutott nem sokkal Robi

 

távozása elött,kérte a mamát,hogy engedje meg a barátaival kimehessen Orfüre ,hogy egy kicsit ott lehessenek,de sajnos nem engedte meg nekik,biztos vagyok benne hogy maradandó szomorú emlékként könyvelte el.

 

Pedig Robi mondhatni mindenkinek hozott valami ajándékot amit tiszteletből és szeretettel adta át.De ezután már dicsekedésből ''villogásból'' egyből a Robi egy okos kedves unoka  aki kiugró személy lett a családba,nem mint mi akik maradtunk.Ezek után aki kereste, az csak segitségét akarták, minden egyes esetben a kijutásukkal kapcsolatban.Pld;meghivólevél küldése stb.

 

Nagyon megviseltt mikor vissza ment,és csak annyit mondott ,-legközelebb nem ilyen sokára fog jönni.De sajnos az a legkközelebb igen soká voltt,de azis csak azért mert édesapja meghaltt igy a temetésére jött haza-2001-A közbe lévő időbe -1994- megnősűltt,sőt el is el is váltak kb 2000-ben,de már -1998-tól külön éltek.Született egy fia, Christian-1995 akit anyukája magával vitt.Igy nem sokáig örülhetet gyermeke közelségében.Nem sajnálva gyermekétől,de közel 10-15-évre biztositotta magát a gyerektartás fizetésére.Ami egy elég húzós elkötelezettség.Én mint anyukája első házasságáról nem sok mindent tudok elmondani,sőt nagyon szomorú,hogy kétszer vitt ki fiam és egyik allkalommal sem jöttek ,hogy legalább láthassam egyszer őket,mert élőbe eddig sem a voltt menyemet sem az úgynevezett első unokámat nemsikerültt látni.És ami igazán szomorú,hogy a vituális világ segitségével-veb-kamerán sem éritkezünk.a közös nyelv hiánya végett.Néha gépi forditó segitségével egy pár szót azért én irok(szülinap,névnap),de olyan is voltt,hogy fiamat kértem meg a rövid forditásra.De nekik is ajánlanám amit én életem során megtanultam már a saját ''bőrömön''az pedig a következő:

 

...Megtanultam,hogy aki nem keres annak nem hiányzol...Akinek nem hiányzol az nem szeret...

 

A sors dönti el ki lép az életedbe,de te döntesz arról,hogy ki marad...Az igazság egyszer fáj,de a hazugság újra és újra !Ezért értékeld azokat akik értékelnek,és szerezsd azokat akik viszont szeretnek !

 

És mindezekhez egy jó és tömör tanulság:

 

Akinek ''fontos'' vagy az ,keres téged.

 

Aki ''látni'' akar az talál rád időt.

 

Akinek ''kellesz'' az megtalál.

 

 ...MERT A TÖBBI CSAK KIFOGÁS !!!...

 

Majd második házassága -2007-.Livia feleségét Braziliából hozta USA-ba,aki portugál anyanyelvű és kilenc évvel fiatalabb szép és csinos nő.Kettőjüktől született 2010-ben a ''Kerekes familia'' egyetlen lánya-eddig-,vagyis

 

a ''förszlédi'' a családba.A harmadik generáció egyik tagja.Én mint anyuka 2008 és 2010 élveszhettem vendégszeretetüket,mint meghivott teljes ellátással beleértve az oda-vissza utat is.De tényleg szomorú,hogy a magyar nyugdijamból sosem jutottam volna ki.

 

Isten megáldotta fiamat,hogy mindezt megtehesse velem,amiért mindennap hálát is

 

mondok.Róbert fiamról ennyit a házassági kapcsolatairól majd a házassági fejezetnél.

 

Azért pár mondatba tanácsolnám a fiamnak azt ami kevés van benne-vidámság-öröm-nyugalom-,mert mindezekre szüksége van.

 

 Az öröm minden félelem ellenszere. Akkor bukkan fel a félelem, ha nem élvezed az életet. Ha élvezed az életet, a félelem eltűnik. Légy pozitív, és örülj többet, nevess többet, táncolj többet, énekelj többet. Légy egyre vidámabb és vidámabb, lelkesedj ap...ró dolgokért, még a legapróbbakért is. Az élet apró dolgokból áll, ezért ne várd, hogy valami nagyszerű történjen. Az csak akkor következhet, ha az apró, közönséges, mindennapi dolgokat új elmével kezded megélni, új frissességgel, új lelkesedéssel. Sok ember van a világon, aki elszalasztja, mert mindig valami nagyszerű dologra vár, ami nem tud bekövetkezni. Csak apró dolgokon keresztül következhet be: eszed a reggelidet, sétálsz, fürdőt veszel, beszélgetsz egy barátoddal, csak üldögélsz egyedül, és nézed az eget, vagy fekszel az ágyadon, és nem csinálsz semmit. Ezekből az apró dolgokból áll össze az élet. Ezek az élet alkotóelemei.A felelőség teljesség nagyon fontos,de köszönö viszonyban sincs a vidámsággal-humorral-jókedvel.Könnyebb elvégezni bármilyen felelőségteljes munkát jókedvel és nem kényszerüségből.Mindez szabad döntésből áll !

 

2.TAMÁS          Folyt köv...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: 75-ÉV TÖRTÉNETE II
ERIKA; SAJÁT-IRÁSAIM - © 2008 - 2024 - sajat-irasaim.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat